Lassan egy hónapja tudjuk, hogy a Dél-Pesti tankerületi Központ döntése nyomán több csepeli iskolát összevonnak, illetve alaposan átszerveznek. Ennek meglehetnek a szakmai, vagy épp demográfiai okai (hiszen tényleg nálunk is, mint az országban a legtöbb helyen egyre kevesebb a tanköteles korú gyerek). Ezeket akár el is lehetne magyarázni az érintetteknek. De mi sajnos nem abban az országban élünk, ahol ez így működik.
Tóth Endre tankerületi helytartó döntött: több kerületi oktatási intézményt összevonnak, illetve átszerveznek. A változások érintik a Nagy Imre, az Arany János, a Kazinczy, a Vermes, a Móra Ferenc és a Mészáros Jenő iskolát
A szülőket, vagy pedagógusokat persze senki sem kérdezte meg, de még érdemben nem is tájékoztatták őket arról, hogyan is fog lezajlani ez az egész, és milyen hatással lesz az életükre. A legtöbben még meg is értenék, hogy miért van szükség ezekre az intézkedésekre, csupán annyit kérnek, hogy a jelenlegi osztályokat hagyják kifutni, a tanároknak nem kell átoktatni, és nem rúgnak ki egy pedagógust sem. Tóth minden meg is ígért.
Szóban. Írásban ugyanis semmilyen garanciát nem volt hajlandó adni.
Vagyis valójában azt tesz, amit akar, a szülők javaslatai meg maradhatnak alázatos kérelmek, amelyeket aztán vagy figyelembe vesznek, vagy nem.
A csepeli képviselőtestület oktatási bizottsága a múlt héten napirendre vette az ügyet, ám hiába hívták meg a tankerület képviselőit is, Tóth egyszerűen nem jelent meg az ülésen. Sőt, még egy beosztottját sem küldte el maga helyett, csupán egy levelet. E szerint nem lesz itt semmilyen iskolabezárás, nincs miért aggódni. Sőt, valójában pezsgőt kéne bontania a szülőknek, hiszen (öveket bekötni, szó szerinti idézet következik):
"Hasonló nagyszabású fejlesztést nem jelentettek be Budapesten az elmúlt években".
Most, hogy lelkünket elöntötte a nyugalom és bizakodás, a frissen pukkantott Törleyt kortyolgatva csak annyit kérdeznénk:
Ha minden ennyire király lesz, akkor a tankerület vezetője miért nem ment el megosztani ezt a sok remek hírt a képviselőkkel?
Arra gondolni sem merünk, hogy talán azért, mert megtiltották neki. Legutóbbi nyilvános szereplései nem sikerültek túl veretesre. Amikor a képviselő-testület előtt a Kölcsey iskola felújításának szabotálását próbálta remegő kézzel tartott papírból felolvasva megindokolni, vagy amikor az utcafórumon volt kénytelen meghátrálni a szülők felháborodása elől, kevés embert győzhetett meg a fellépésével.
Legfeljebb saját feletteseit arról, hogy nem nagyon kéne engedni, hogy ismét hasonló teljesítménnyel égesse szénné magát.
Kérdés, persze, ki az igazi főnöke Tóth Endrének? Az illetékes minisztérium, vagy az a Németh Szilárd, akinek sportalapítványi birodalmában albérlő a tankerület, és akinek megrendelésére már iskola igazgatót váltott le, és felújításnak is feküdt keresztbe?
A kérdés persze költői, és talán felesleges is. Hiszen a kormányzat valóban megtehetné, hogy normális, független működésre utasítsa a csepeli tankerületet, de nem teszik. Mégpedig azért, mert ennek a rendszernek épp az a logikája, hogy minden településnek és választókerületnek megvan a maga hűbérbirtokosa, akiknek az elvileg állami szervek engedelmességgel tartoznak. Nálunk, Csepelen azért csapágyas a szisztéma, mert kijelölt földesúr képtelen maga alá gyűrni a kerületet, ezért a teljesen értelmetlen bosszún kívül már semmi más nem maradt számára. Leváltani viszont láthatóan nem akarják, vagy merik.
Annyi realitás érzékük pedig már nincs, hogy belássák: az eszement Döbrögi, és a neki bokacsattogtatva engedelmeskedő helyi tankerületi igazgató a rendszer legrosszabb arcát mutatják. Nem csak Csepelnek, de az egész országnak is.