Bemutatták a Tisza Párt jelöltjeit, vasárnap és hétfőn pedig már szavazhatunk is róluk. A pártpolitikába ritkán szoktuk ártani magunkat, országosba meg annyira sem. Minket Csepel érdekel, a pártokat viszont Csepel nem nagyon érdekli, erre az elmúlt évek számtalan bizonyítékot szolgáltattak. És pont ezért szólalunk meg most.
Kerületünkben az országos pártok helyi lerakatainak színovonala valahol a bányászbéka segge alatt egy mérfölddel húzódik. A Fidesz kiutálta legsikeresebb fővárosi polgármesterét, majd ott tett keresztbe, ahol tudott - nem Borbélynak, hanem minden csepelinek. Az ellenzék 2014-ben megkínált minket Szabó Szabolccsal, akire akkor sokan leszavaztunk, mert Németh Szilárdnál mégiscsak jobb arcnak tűnt. Ezt persze nem volt nehéz megugrani. Azóta a parlamentben megjárt három pártot is - ma egyik sem rendelkezik mérhető támogatottsággal. Ettől még lehetne jó képviselője Csepelnek - de nem az. 90 százalékban csak országos politikai ügyekkel foglalkozik, a kerület problémái láthatóan túl földhözragadtak számára. Az országgyűlési pártváltogatás és világmegváltás közepette a kerületnek igazából nincs képviselője az Országgyűlésben.
Szóval ideje már, hogy legyen. És ezért fontos, hogy ki lesz a Tisza jelöltje. Ez alapjáraton a párt belügye volna, de egyrészt ők eleve megnyitották az előválasztás első körét mindenki előtt, másrészt itt Csepelen ez mindannnyiunk ügye.
Egy ennyire masszívan ellenzéki választókerületben ugyanis nem kell politológus diploma ahhoz, hogy világos legyen: a Tisza jelöltjével valójában az új országgyűlési képviselőt választjuk meg. Hiszen a legerősebb ellenzéki párt színeiben itt bárki biztos befutó lesz. Csakhogy Csepelnek nagyon nem mindegy, ki lesz az.
A három előválasztási jelölt között van egy, aki már bizonyított. Győrfi Krisztináról a tavalyi önkormányzati választási kampány idején már írtunk, örömmel állapítva meg, hogy végre van olyan kihívója Borbélynak, aki fáradhatatlanul járja a kerületet, valós problémákra hívja fel a figyelmet, és ezekre a szokásos ellenzéki rinyáláson és ökölrázáson túl igyekszik megoldásokat is kínálni.
És, ami legalább ennyire fontos: nem állt be a Fidesz és helyi "ellenzék" közt köttetett piszkos alku mögé. Amikor Németh szilárd mindkét oldalon ott ülő kesztyűbábjai odáig süllyedtek, hogy a költségvetés körüli sunyi huzavonával el akarták lehetetleníteni Csepel működését, Győrfi volt az egyetlen felelősen viselkedő ellenzéki szereplő. Világosan elmondta, mik a fenntartásai a büdzsé tervezetével, de ezzel együtt is azt kérte, fogadja el a testület.
Van, hogy telibe talál, van, hogy mellé lő.
De eddig egy makacsul önjáró, csak a saját lelkiismeretére, és nem pártközpontból érkező parancsokra hallgató politikus-jelöltet ismerhettünk meg benne.
Aki ismeri Csepelt és a szívén is viseli a sorsát. Na, ilyen képviselőnk nem volt már a parlamentben nagyon régen. Hogy Győrfi hogy teljesítene az Országházban, azt nem tudhatjuk előre - ahogyan a másik két aspiránsról sem.
De róla legalább annyi már jó eséllyel megjósolható, hogy nem lesz engedelmes szavazógép, és Csepel ügyét nem cseréli le az országos világmegváltás, vagy hatalmi harcok kedvéért.
Ennyi már bőven elég is lenne, hogy jobb legyen, mint egy fideszes pártkatona, vagy újabb random arc, akire megint csak azért kéne szavaznunk, hogy ne a Fidesz győzzön. Egyszer megérdemelnénk már, hogy azért válasszunk valakit, mert valamit remélünk is tőle.