A Tisza csepeli jelöltjéről eddig éppen úgy nem tudjuk, milyen elképzelései vannak a kerület jövőjéről, mint elődeinek.
Novemberben, az előválasztás idején írtunk arról, kit tartanánk a legalkalmasabb tiszás jelöltnek Csepelen. Mi Győrfi Krisztinát találtuk a leginkább rátermettnek, de a csepeliek (ha valóban ők döntöttek) másképp döntöttek. A legnagyobb ellenzéki párt így dr. Kátai-Németh Vilmost indítja az idei választásokon.
Győrfit azért gondoltuk a legjobb választásnak, mert minden hibájával együtt megkérdőjelezhetetlenül csepeli lokálpatrióta, akinek valóban szívügye a kerület jövője. Így abban bíztunk, hogy ha bekerül az parlamentbe, a pártpolitikai csatározások és világmegváltások mellett minket is képviselni fog. Mert, hát ilyen képviselője már nagyon rég nem volt Csepelnek.
Németh Szilárd és Szabó Szabolcs éppen úgy szinte kizárólag országos ügyekkel foglalkoztak, a helyi problémákat általában még csak fel sem vetették az Országgyűlésben. Hiába csepeliek mindketten, a közéletben ejtőernyősként viselkedtek.
Az előválasztás eredményhirdetése után jó ideig nem akartunk semmilyen véleményt mondani a közéletben még teljesen új Kátai-Némethről. Ám az lemúlt lassan két hónap alapján sajnos már elmondható, hogy egyelőre nem tűnik úgy, mintha a fentieken változtatni akarna. Facebook-oldalán a párt központi üzenetei mellett számos helyi jótékonysági akció és közösségi program szerepel, ami fontos és helyes.
Ám arról lényegében tőle sem tudunk meg semmit, mit szeretne kezdeni Csepellel, milyen kezdeményezései vannak a kerület jövőjével kapcsolatban. Márpedig enélkül tőle sem számíthatunk valódi képviseletre.
A magyar politikában az egyéni képviselői rendszer már régen nem tölti be eredeti hivatását, ami az lett volna, hogy egy-egy kerület, vagy régió érdekeit személy szerint is képviselje valaki a törvényhozásban. Nem csak Csepel szenved ettől, a jelenség országos. Inkább az számít kivételnek, ha egy választókerületnek valódi, a helyi ügyeket a parlament elé vivő, a választóiért szorgalmasan lobbizó képviselője van. A nagy többség pártfeladatként kapja, hogy hol kell indulnia, s ha győznek, a választókerületet cserébe megkapják politikai hűbérbirtokként, a parlamenti mandátum biztosítékaként. (Németh Szilárd nálunk ezt a hűbérúri pozíciót szó szerint komolyan vette, és saját birtokává igyekezett tenni a kerületi közvagyont is, ami csak azért nem jött össze neki, mert Borbély Lénárt szembefordult vele.)
A Tisza Párt a régi elit leváltását ígéri - és, hát ez az elit bőven rá is szolgált erre a kormányoldalon és az ellenzékben egyaránt. A beszélő fejek cseréje azonban önmagában nem old meg semmit. Nem csak a régi arcokat kell cserélni - a régi beidegződéseken is gyökeresen változtatni kell.
A sokat hangoztatott "rendszerváltás" elengedhetetlen feltétele, hogy a parlamentbe cinikus szavazógépek és naiv ködevők helyett végre igazi képviselők kerüljenek, akik pragmatikusan, de lelkiismeretesen képviselik azokat, akik odaküldték őket.
Ehhez viszont az kell, hogy aki a bizalmunkat kéri, annak nem utólag, majd, egyszer, hanem előre, még a választások előtt világosan el kell mondania, milyen elképzelésekkel készül az Országházba, miért lesz nekünk Csepelen (nem az országban, Európában, vagy a világegyetemben, hanem itt, helyben) jobb, ha őt választjuk meg.
Kátai-Németh Vilmos nem tűnik tisztességtelen embernek, de ezzel egyelőre még adós. A választásokig még van három hónap. Mi figyelünk, és verjük a konkrétumokat. Biankó csekket soha többé, senkinek nem állítunk ki, ezt a saját hibánkon már megtanultuk.