Karácsony Gergely remekül ért a politikai kommunikációhoz. Ezt bizonyítja, hogy az általa időnként bedobott ötletei rendre felkavarják az állóvizet, még úgyis, hogy utóbbi kiderül, annyit sem érnek, mint a papír, amire a sajtóosztálya kinyomtatta.
Pontosan ez történt a Bajcsy-Zsilinszky úti villamosvonallal, a főváros intézmények akadálymentesítésével, vagy épp az elektronikus jegyrendszerrel.
És most ez történik az úgynevezett metróbusz esetében is, amelynek már a nevét is egy jól megtámogatott kutatás alapján választották ki, sőt, olyan fontos dolgokat is megállapítottak, miszerint akkor versenyképes a tömegközlekedés, ha nem kell átszállni és sűrűn jár a busz.
Biztosak vagyunk benne, hogy a döntéshozók álla is nagyot koppant a KUTATÁS eredményei láttán, így már dobták is be a kommunikációs atomot: itt a metróbusz a megoldás! A baráti, magát oly büszkén függetlennek nevező sajtó haptákba állása mellett pedig rendkívül komoly és roppant objektív elemzések sora igyekezett rávilágítani, itt egy komoly és átgondolt projekttel állunk szemben.
Lelőjük a poént: semmi ilyesmiről nincs szó.
A metróbusz nem több egy kommunikációs terméknél, amit a saját, éveken keresztül halogatott vagy véghez nem vitt programpontjai miatt kellett bedobni (és máris kezet foghat a kormányzattal, akik pontosan ugyanezt csinálják számtalan területen).
Az a nagy helyzet, hogy a budapesti közösségi közlekedésnek nem tanulmányokra, kutatásokra és cukin megszerkesztett prezentációkra van szüksége, hanem pénzre a működésre.
A főpolgármester egyrészt méltóztasson kilobbizni több pénzt a kormánynál a működésre (ha pedig nem megy, akkor vállalja ezt fel), és emellett ő maga járjon az élen a meglévő infrastruktúra jobb felhasználása érdekében!
Ahogy Vitézy Dávid írta, jobb lámpapogrammal, jobb megállókiosztással, felgyorsított villamosokkal, megszüntetett lassújelekkel, és persze még több kötöttpályás kapcsolattal.
Csakhogy ezekből az elmúlt hosszú-hosszú években semmi sem valósult meg.
Ugyanez a helyzet a HÉV-ekkel. Bár a kormány térfelén pattog a labda, a főváros nem teheti (tehetné) meg, hogy ne tárgyaljon, könyörögjön, követeljen, tüntessen nap mint nap, hétről hétre a főváros közlekedésében nélkülözhetetlen HÉV-ek fejlesztése ügyében.
Máshogy ugyanis nem megy: nem metróbuszokat kell hallucinálni a buszsáv nélküli bekötő utakra (miközben egy nyomorult metrópótlás nehézségeket okoz), hanem lobbizni a kormánynál, verni az asztalt és botrányt okozni:
miért zötyögnek 20-al az 50 éves, nem légkondicionált szerelvényeken a szerencsétlen budapestiek, ha már a kormányzat megtartotta magának a HÉV-eket?
Persze, ha csupán kommunikációról szól a politika, akkor nem is fog menni.