A csepeli pártok a pitiáner sértettséget választották a kegyelet helyett




Vasárnap országszerte, így Csepelen is megemlékeztek a második világháború után kitelepített németekről. A mi kerületi rendezvényünk abban számított unikumnak, hogy a pártok nem vettek részt rajta. Tényleg. Egyik sem. 

1946. január 19-én Budaörsről indultak el az első szerelvények azokkal a német származású honfitársainkkal, akiket a csecsemőtől az aggastyánig bűnösnek bélyegeztek egy olyan világháború borzalmaiért, amelyet ugyanúgy megszenvedtek, mint bárki más, és annak a Harmadik Birodalomnak a rémtetteiért, amelynek még csak állampolgárai sem voltak soha. Még két év sem telt el az óta, hogy hasonló marhavagonokba pakoltak embereket, pontosan ugyanazért: aminek születtek, és amiről nem ők dönthettek. 

2013 óta ezen a napon emlékezünk arra, hogy Magyarország (illetve azok, akik bitorolták annak vezetését) két esztendőn belül másodszorra is megtagadta, kifosztotta és elüldözte saját állampolgárait. 

Kivéve azokat, akik nem emlékeznek. Csepelen idén az összes politikai pártot. 

Most akkor a DK-tól a Momentumon át a Fideszig az összes kerületi alapszervezet a kollektív bűnösség hívévé szegődött, szerintük teljesen rendben volt a németek kitelepítése? Na, most a fenti politikai erőkből, különösen csepeli fejeseikből sok baromságot kinézünk - de ezt azért talán nem.  

Már csak azért sem, mert azt feltételezné, hogy ezeknek az arcoknak vannak önálló gondolataik, még ha hülyeségek is. Minden bizonnyal ennél sokkal pitiánerebb oka volt a távolmaradásuknak: 

egyszerűen nem akartak azzal a városvezetéssel közösen mutatkozni, amelynek megbuktatásáért olyan szorgalmasan összedolgoztak, júniusban mégis bucira verték őket. 

Na, most emberileg tökéletesen érthető, ha valaki nehezen viseli azoknak a közelségét, akiket válogatott rágalmakkal mocskolt hónapokon át, hogy aztán szégyenletesen alulmaradjon velük szemben. Ez egy ciki helyzet. A politikusainkat viszont többek közt azért tartjuk, hogy az ilyen szituációkat elviseljék a köz érdekében. 

Az pedig nagyon is közérdek, hogy legalább a nemzeti ünnepeink és emléknapjaink alkalmával felvonuljon az összes párt és tanúbizonyságot tegyenek arról, hogy a 0/24-ben űzött fekália hajigálást legalább egy fél órás rendezvény erejéig képesek felfüggeszteni. Hogy tisztelegjenek azok előtt, akik néhány jól fizető állásnál és képviselői helynél többet áldoztak, vagy vesztettek el az elmúlt évszázadokban.  

Önmagában az ilyen gesztusoktól persze nem lesz jobb hely sem a világ, sem a kerület. Csak talán emberibb egy kicsit.

Élünk itt ugyanis sokan, akiknek Csepel több mint egy római szám a Budapest-térképen: otthon és közösség is. És pontosan az ilyen alkalmak teszik azzá. Akik pedig felhúzott orral távol maradnak, ebből zárják ki magukat. 

Persze ez a szívük joga. Csak akkor ne csodálkozzanak, ha nem is bízzuk rájuk az otthonunkat.