Jelen állás szerint a kormánypárti és az ellenzékinek mondott képviselők közös akaratának megfelelően nem lesz költségvetése Csepelnek. Ez amellett, hogy rengeteg kellemetlenséggel, lemondással és fájó pénzügyi veszteséggel jár a csepeliek számára, jól jelzi, pontosan miről is kell szavazni júniusban: hagyjuk, hogy a nagypolitika egyszerű, mégis kegyetlen vastörvényei uralkodjanak a lakóhelyünk fölött.
Ha nem a bőrünkről, iskoláinkról, óvodáinkról, a szakrendelőről, fejlesztésekről lenne szó, akkor azt is mondhatnánk, hogy izgalmassá vált a csepeli politika. Csak hát nagyon is rajtunk csattan már a nagypolitika időnként mézbe, de leginkább ecetbe mártott ostora.
Így történt, történik ez a csepeli költségvetéssel is, amit most nagyon úgy fest, hogy nem fogad el az igen tisztelt képviselők sajátos, mégsem meglepő nagykoalícióba tömörült része. De erről később.
Kampány idején sok minden elfér egy-egy politikusi Facebook-oldalon és politikusi arcon, de az adok-kapok azért az esetek jelentős részében megáll egymás - mondjuk úgy eufemisztikusan - kritizálásában, ám az már magyar közélethez hozzá edződött gyomrunknak is erős, amit a nagypolitika csepeli segéderőinek sikerül összehozni:
ez pedig csepeli költségvetés el nem fogadása.
Unikális, ugyanis erre a magyar önkormányzatiság történetében erre tényleg nem sok példa van, nem is véletlenül.
Egy önkormányzati költségvetés megfúrása ugyanis - őrült meglepetés - nem az ellenoldal képviselőinek árt, hanem az ott élőknek, máshogy mondva, hogy az ide települt pártok is megértsék: az úgynevezett választóknak. Kishazánk több mint 3000 önkormányzatának többségében pedig olyan képviselők ülnek, akik az ott élőknek akarnak jót, ha másért nem, akkor azért, hogy másnap reggel a zöldségesnél ne küldjék el őket a francba.
Ez történik a költségvetés nélkül
De nézzük meg a teljesség igénye nélkül, mi történik, ha a két nagy politikai oldal beváltja a fenyegetését és nem szavazzák meg a költségvetést:
- leállítják az önkormányzatnak járó költségvetési támogatásokat, a kerület csak a saját forrásaira támaszkodhat, havi nagyjából egymilliárd forinttal kevesebből kell gazdálkodni,
- minden nem kötelező, tehát önként vállalt feladatot le kell állítani, így a kulturális, civil és sportszervezetek támogatását,
- nem lesz az előírtnál nagyobb fizetésemelés,
- leáll a segélyezés,
- leállnak a szociális támogatások,
- ki kell rúgni a megváltozott munkaképességű alkalmazottakat,
- leállhat az egynapos sebészet és a szakrendelés,
- elmehetnek a háziorvosok,
- nem nyit ki a strand,
- nem kapnak kedvezményeket a nyugdíjasok, megszűnik a nyugdíjas klub.
Mindezt azért, hogy a nagypolitika ideiglenesen Csepelen állomásozó büntetőszázadai elmondhassák: nem működik a kerület.
Csakhát éppenséggel működik, annak ellenére, hogy ezek az emberek mindent megtesznek azért, hogy ne működjön.
Azért a saját pénztárca még mindig fontos
"Szerencsére" a magyar közélet betonsima egyszerűsége ezúttal is bebizonyosodott: míg ugyanis a kormánypárti és az ellenzékinek mondott oldal jóvoltából igen keserűnek ígérkezik az idei év az csepelieknek, azért van, ami nem változik: a saját megélhetésük.
A fideszes képviselők ugyanis benyújtottak egy átmeneti gazdálkodásról szóló módosítót, ami - a propagandát lehámozva - annyit tesz
HOGY A SAJÁT, HAVI 800 EZRES FIZETÉSÜK AZÉRT BIZTOSÍTOTT MARAD.
Mondhatni, elválik a víztől az a bizonyos. Most kiderül, kit érdekel valójában Csepel, az itt élők és az otthona, és kit - a saját pénztárcája mellett - a pártközpontok elégedett mosolya.